Csontvelő transzplantátumok és graft versus host betegség

Mi a Graft vs. Host Disease?

Graft vs. Host Disease (GvHD) egy olyan reakció, amely egy allogén csontvelő transzplantáció után alakul ki. Az allogén transzplantáció olyan, amelyben a donor nem ugyanaz a személy, mint a recipiens. Lehetőség van arra is, hogy saját csontvelősejtjeit betakarítsák és átültették bennünk, ha tervezünk olyan kezelést, amely károsítja őket. Ezt autológ csontvelőtranszplantációnak nevezik.

A csontvelő sejtek az immunrendszer egyik fő összetevője. A GvHD-ben az átültetett sejtek külföldiekként látják a recipiens testét. Az átültetett sejtek megtámadják új gazdájukat. Így jutott az állapot a névhez.

A GvHD rendkívül gyakori a csontvelő-átültetés után. Azonban általában elmúlik, miután a transzplantáció jól megalapozott a szervezetben.

AdvertisementAdvertisement

típusai

Típusok: akut és krónikus GvHD

A graft versus host betegség kétféle formája van: akut és krónikus.

Akut GvHD

Az akut GvHD a csontvelő-átültetést követő hetekben jelentkezik. Ez általában az adományozó őssejtjeinek és a csontvelőnek az eredménye, amely nem felel meg a címzettnek. Fontos, hogy az emberi leukocita antigén (HLA) mind az adományozóban, mind a recipiensben megfeleljen. Ellenkező esetben a donor csontvelője a fogadó sejtjeit külföldinek tekinti és támadja őket. Azok a betegek, akik nem megfelelő csontvelőt kapnak, a legnagyobb kockázatot jelentik ennek a betegségnek a kialakulásában. A GvHD azonban még a megfelelő HLA-egyezéssel is előfordulhat.

Az akut GvHD általában a bőrre, a májra és a gyomor-bélrendszerre hat.

Krónikus GvHD

A krónikus GvHD hosszabb idő alatt fejlődik ki, mint az akut GvHD. Alapvető oka ugyanaz, mint az akut GvHD. A reakció azonban kevésbé súlyos.

A krónikus GvHD-t szedő emberek több hónapig nem tüneteket okozhatnak. Néha a tünetek nem jelennek meg több évig. A krónikus GvHD befolyásolhatja a test bármely területét.

GvHD és leukémia

GvHD és leukémia

A GvHD leggyakrabban leukémiában szenvedő betegeknél fordul elő csontvelő-átültetésen átesett betegek.

A leukémia a rák olyan formája, amely a csontvelő sejtjeiben kezdődik. A csontvelő a csont szivacsszerű területe, ahol vérsejtek keletkeznek. Leukémia esetén a csontvelő kontrollálhatatlanul nő. Ez fehérvérsejtek beáramlásához vezet, amelyek gyakran vörösvérsejtek reaktív hiányával járnak. Bár számos kezelés létezik, a leukémia életveszélyes állapot lehet.

A leukémia bizonyos formái esetén csontvelő-transzplantációra van szükség, ha más típusú kezelés meghiúsul. A csontvelő-transzplantátumokkal kezelt leukémia típusai a következők:

• akut lymphocytás leukémia (ALL)
• krónikus myeloid leukémia (CML)
• akut myeloid leukémia (AML)

ReklámMemória Hogyan fejlődik a GvHD?

A GvHD pontos oka nem mindig egyértelmű. A kutatók azonban egyetértenek abban, hogy számos kockázati tényező növeli a GvHD valószínűségét. A GvHD legnagyobb kockázati tényezője a recipiens és a donor közötti HLA-eltérés. Ez mind krónikus, mind akut GvHD-t okozhat.

Az akut GvHD egyéb kockázati tényezői a következők:

a recipiens és a donor közötti életkori különbségek

• a befogadó és a donor közötti nemi különbségek
• az előző évben teherbe esett nő csontvelője
• A krónikus GvHD elsődleges kockázati tényezője az akut GvHD.

Tünetek

Graft vs. Host Disease jelek

Amikor a donor csontvelősejtjei elkezdenek támadni a recipiens sejtjeit, a test számos szervrendszerében tünetek jelentkezhetnek.

Az akut GvHD-vel szembesülõ bõr tünetei:

kiütés

• viszketés
• sötét foltok vagy sötétedés
• emésztõszervi tünetek:

hányinger

• hányás
• hasmenés
• hasi görcsök
• A máj tünetei a következők:

a bőr és a szem sárgulása (sárgaság)

• A szem tünetei:

szárazság

• irritáció
• viszketés
• volt csontvelő-átültetésük, és ezek bármelyike ​​tapasztalható, forduljon orvosához.

Reklám Reklám

Diagnózis

Hogyan diagnosztizálható a GvHD?

Ha Ön csontvelő-átültetéses beteg, a GvHD tüneteivel szembesül, beszéljen orvosával a lehető leghamarabb. A látogatás során tájékoztassa kezelőorvosát a tüneteiről, függetlenül attól, hogy milyen kicsi lehet.

Ha orvosa gyanítja, hogy Önnek van GvHD-ja, vérvizsgálatot kap. Ez a vizsgálat magas fehérvérsejtszámokat keres, amelyek általában fertőzést jeleznek.

Ha a teszt magas fehérvérsejtszámot mutat, akkor szükség lehet szövettani biopsziára. A biopsziát rendszerint akkor végezzük, amikor szedáció alatt vagyunk. Ez csak helyi érzéstelenítővel végezhető el. Egy kis darab szövetet távolítanak el a GvHD által érintett területről. Ezután elküldik a laboratóriumba és kipróbálják a rendellenességeket.

Sok esetben vizeletvizsgálatot (vizeletvizsgálat) is használnak a fertőzés jeleinek felderítésére. A vizeletvizsgálatok felhasználhatók olyan állapotok kizárására, mint a cukorbetegség vagy a húgyhólyag-fertőzések.

Reklám

Kezelések

Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre a GvHD számára?

A GvHD elsődleges kezelése immunprecipresszív szerek. Ezek a gyógyszerek csökkentik a donorsejtek immunválaszát. Általában intravénás vagy orális szteroidok formájában írják fel őket.

A glükortikoidokat gyakran az akut GvHD kezelésére alkalmazzák, a következő gyógyszerekkel együtt:

antithymocyte globulin

• denileukin diftitox (Ontak)
• infliximab
• A kortikoszteroidokat gyakran írják fel a krónikus GvHD kezelésére, a következő gyógyszerek:

daclizumab

• etanercept
• infliximab
• AdvertisementMegjegyzés

Megelőzés

Vannak módszerek a GvHD megelőzésére?

Az immunszuppresszív gyógyszerekkel való megelőző kezelés csökkentheti a GvHD kockázatát az átültetés után.Ezek a gyógyszerek rendszerint a transzplantáció előtt kezdődnek. Orvosa javasolhatja, hogy a transzplantáció befejezése után több hónapig folytassa őket.

Kilátások

Hosszú távú kilátások

Körülbelül egy évvel a csontvelő-transzplantáció után, a szervezet beléphet egy "toleranciaállapotba". "Ezen a ponton az immunszuppresszív gyógyszerek kevésbé szükségesek.

Egy év alatt a legtöbb címzett új T-limfocitákat hoz létre, amelyek megfelelnek az adományozó sejteknek. Ezek a megfelelő sejtek megtartják a donorcsontot a befogadó sejtjeitől.

Azok az emberek, akik nem lépnek be toleranciaállapotba, hosszabb ideig folytathatják az immunszuppresszánsok kezelését.